Beszélgetés a harcművészetekről. Másképpen négy részben. Negyedik rész.
Évtizedek óta a hadművészetek szellemében él, ami számára maga az élet, másképpen nehezen tudná elképzelni. Négy részes a beszélgetésünk, harcművészetről, szellemiségről, meditációról, életfelfogásról.
Negyedik rész: Harmóniában élni nem ártani a mindenségnek.
Lehet, hogy rosszul fejezem ki magam, de manapság a normák is keverednek, lassan a normális a deviáns, te a harcművészek között, mikor próbálod a mesterek példáját követni. Te a tág közösségbe, és ezt nem pozitíve, vagy negatíve értékelem deviánsnak számítasz?
Mindenképpen, amit én csinálok a nagy átlagnak, ha azt tarjuk normálisnak, akkor, amit én csinálok, az nem normális tevékenység, ilyen értelemben deviánsnak minősül. Semmiképpen nem átlagos, amit én csinálok, semmilyen szinten nem átlagos.
Az étkezésnek a sportban, milyen szerepe van nálad, nálatok?
Erre külön tudományág fejlődött ki, a sportokban is benne van, mennyire hihetetlenül nem mindegy mit eszel.
Redukáljuk a te életedre.
Nem hiszek benne, nyilván vannak étrend kiegészítők, amikkel a teljesítményedet fokozhatod, abban az esetben, ha sportoló vagy, és le akarsz győzni másokat a sporteredményeiddel, illetve a sportversenyeken, akkor nyilván van ilyen. Az én életemben az étkezés nem feltétlenül a harcművészetek űzése miatt, vagy maximum a harcművészetek szellemisége miatt olyan, amilyen. Nem mondom, hogy vegetáriánus vagyok, de alapjáraton sem szeretem a húst, törekszem, hogy egy héten maximum egyszer vagy kétszer egyek, de ez nem eldöntött dolog.
Úgy látom a te harcművészeted, nem jelent egy kalitkát.
Nem, mindenki úgy alakítja, ahogy akarja.
Párt, is ez alapján választottál?
Biztos, hogy ez is szerepet játszott, hasonló a hasonlót vonzza. Az ellentétek vonzzák egymást, az nem azt jelenti, hogy a szellemiségnél, mert vitát okoz. Fizikálisan lehetséges, de szellemiségben szerintem a hasonló a hasonlót vonzza, nálunk legalábbis így volt.
Gyereknevelésnél hasonló lesz szerinted?
Eléggé.
Miben nyilvánulhat meg nálatok?
A feleségemnek van teje, tehát a gyerek féléves koráig biztos nem kap mást, mint tejet. A másik, ami egészen deviáns a többi kismamához képest, a feleségem a terhesség alatt folyamatosan járt edzésekre, nyilván visszafogottan. Járt terhes jógára, meg szülés előkészítőre, jelenleg a kislányommal baba mama jógára jár, ez Indiához köthető. Ami meg nagyon deviáns, hogy nem feltétlenül babakocsit használunk, hanem hordozó kendőt, sokan főleg az öregek megszólják.
Mindenki a saját terhelhetőségének megfelelően, de érdemes nem abbahagyni a mozgást, ha már mozgott. A szülés nagyon megterhelő a szervezet számára, kitartás, állólépesség, fájdalomtűrő képesség kell.
Volt egy gerincsérved, amikor műtétet javasoltak, de te nem feküdtél kés alá, a műtéttől elzárkóztál, mint később kiderült igazad lett.
Az a baj orvosok az átlagemberből indulnak ki, amikor a regenerációt, gyógyulási képességet nézi. Egy nem sportoló sajnos nehezebben regenerálódik egy ilyen sérülésből, van, aki tudja, aki sportol megedzi azokat az izmokat, amik a gerinc mellett vannak, és így tehermentesíti a porckorongot. Van egy alternatív terápia is például gyógytornászoknál, aki k tudják, hogy bizonyos esetekben elkerülhető a műtét.
Jártál Dél Koreában, mi magyarok, mit tanulhatnánk tőlük?
Válasszuk ketté. Dél Korea egy nagyon modern ország is, a koreaiak és japánok nyugatiasodnak. Sajnos a modern Koreából nagyon sok hülyeséget is lehet tanulni, a koreaiak ősi kultúrájából szinte mindent, ha foglalkozunk, ezzel közelebb kerülünk a saját ősi kultúránkhoz, ami Ázsiából származik, ahol olyan kultúrával találkozunk.
Utolsó kérdésként, mi az életed mottója?
Ajjaj, nincsen mottóm igazából, olyasmi, lehetne: „nem nyomot hagyni, vagy nem hagyni nyomot”. Ha úgy veszel el valamit a természettől, hogy azt nem rongálod, ne romboljak. Persze, ha tanítasz valakiket, akkor azokra mégis hatással vagy, ilyen értelemben, az ő tudatukban biztos van egy lenyomat. Megmutatok valamit, de nem kényszerítek senkit, arra hogy ezt kövesse.
Elmondok egy történetet. Négy évszak tanítása a címe, azt hiszem. Volt egy mester, voltak tanítványai, amikor télen esett a hó, a mester ellapátolta a havat az útról, etette a madarakat és csinálta, amit télen szokás, tavasszal virágba borultak a fák, vetett művelte a földet. A tanítványok követték, amit a mester négy évszakon át csinált, minden évben. A mester csendesen meghalt. A tanulság, mindig a természettel összhangban működni és elfogadni, amit ad, elfogadni, amit elvesz. Nem erőszakosan beavatkozni, hanem valamilyen harmóniában élni, és akkor nem fogsz ártani a mindenségnek.
http://hapkidotaekwondoszeged.blogspot.hu/
Írta: Kulcsár Péter
Utolsó kommentek