Évtizedek óta a hadművészetek szellemében él, ami számára maga az élet, másképpen nehezen tudná elképzelni. Négy részes a beszélgetésünk, harcművészetről, szellemiségről, meditációról, életfelfogásról.

Második rész: Az egészséges életmód és a harcművészet.

Valaki egészséges életmódba akar kezdeni, hogyan kezdje?

Az egészséges életmód és a harcművészet, ez érdekes dolog. Hogy mondjam? Nem teljesen függ össze a kettő, attól függ, hogy milyen harcművészetet végzel, és azt, milyen hozzáállással. Vannak olyan gyakorlatok a harcművészetekben, például a Kyokushin karatéban teljes erővel, megütik, megrúgják egymást, egy ideig eszméletlen dolgokat tudnak elviselni, de ezek nem fogják növelni az életkorodat. Magyarán az nem az egészség útja, ahogy én látom, ez egy egészség rombolása.

Ez hozzáállás kérdése is, nem?

Igen, ahogy mondod, például Taekwondóban is vannak olyan edzések, illetve edzők, akik olyan gyakorlatot végeztetnek a tanítványaikkal, amik nem egészségesek, lehet valaki azért rokkant meg, mert ilyen edzéseken vesz részt. Az edzőtől függ, hogy mit hoz ki ebből az egészből. Ugyanakkor vannak olyan harcművészetek, mit a Tai Chi, ami leginkább az egészségmegőrzést tartja céljának, de lehet azt is úgy gyakorolni, hogy ne önvédelem legyen, és ne egészségmegóvó.

Neked, mint edzőnek, mik a legfontosabb célkitűzéseid a tanítványaiddal kapcsolatban?

Egyrészt olyan módszert adjak át, ami tényleg egy egészséges életmódot eredményez, meg egészséget. Fizikálisan és akár szellemileg is egy egészséges életfelfogást-életvitelt eredményez. Ez az egyik, de a legfontosabb, hogy embereket, normális embereket a társadalom számára értékeset adni, mentálisan. Most teljesen túlhaladtunk mindenféle harcon, például meg tudjuk rúgni a másikat, de ez egy eszköz. A cél valójában, hogy meg tudjuk azt, hogy gyakorlás által, egy egészséges fizikai létet biztosítsunk, meg egy egészséges szellemet, egy olyat, ami használ a társadalomnak, maximum nem árt. A harcművészettel rombolni is lehet, az edzőtől függ mit tart magának fontosnak és, mit akar kihozni a tanítványiból.

Sokan, ha valaki a harcművészet szót hallja meg a másik ledöngölését semmibevételét tekinti. Ebben, kinek lehet felelőssége?

Egyre jobban haladunk ebben az irányba, a harcművészetben a zen, vagy a meditáció megjelenik, ezt akár keleten is egyre kevesebb edzőteremben látjuk, ahol ezek megjelennek, és, amit te mondtál arrafelé halad a legtöbb harcművészeti ág. Régebben a Japánok is próbáltak valamiféle szellemiséget belevinni, szamuráj szellem, stb. Ahogy elnyugatosodik a távol kelet is, ezek teljesen kikopnak a végén lesz belőle K 1, ketrecharc. Az lenne a cél, hogy kipróbáld a 100%-os harci helyzetben, hogy működik ez az egész.

Én azt látom, hogy valaki azt a szellemiséget, amit te képviselsz, amiről beszélsz, ahhoz erős szellemiségűnek kell lennie, és erősen ragaszkodni, ahhoz a szellemiséghez, amiben hisz, és amiben, a mindennapi életben valamilyen segítséget adott. Hozzád az edzőteremben látogatóknál, hogy látod szükségük van erre a szellemiségre, egyáltalán nyitottak e erre?

A szó eredeti értelmében nagyon kevesen űznek harcművészetet. A do kifejezés az utat jelenti, vagy művészetet, egyfajta szellemi utat jelent. Judo, Hapkido, Taekwondo, is a nevükben képviselik az utat, szellemi utat is akarnak járni, de ez már csak a nevükben van benne, de a gyakorlatban, amit megvalósítanak nem. Mindenki rájött arra, hogy tömegeket beszervezni pénzt megmozgatni, vagy szponzorokat szerezni csak sportteljesítmény elérése árán lehet, nem azzal, hogy formagyakorlatokat gyakorolunk, vagy meditálunk, az senkit nem érdekel, az viszont igen, ha elmész egy sportversenyre és lerúgod a másikat, nyersz egy aranyérmet világbajnokságon, Európa bajnokságon, pénzt fogsz kapni. Mindegyik harcművészet sodródik a sport irányába. A Taekwondo olimpiai változatánál (WTF) komplett edzői team van, van gyúrójuk, van mentális edzőjük. Van más irány a cirkusz iránya, amikor olyan bemutatókat tartanak, ami elkápráztatja az embereket, a harmadik a ketrecharc, ami az előbbi kettő keveréke. Több irány van, de egyik sem az, ami az alapítók eredeti iránya volt, azaz, hogy a fizikai és szellemi edzés által, leginkább mentálisan fejlődjünk.

Ha jól értem, te az eredeti útról nem vagy hajlandó letérni.

Az a lényege, hogy a zennek, nincs semmi, amiben hinned kellene, azt mondja a Buddha ne higgyél, még az én szavaimnak se, hanem meditálj, tapasztalj, és, amit már megtapasztaltál, na abban már hihetsz. Nekem tapasztalatom van a dolgokról nem hitem, abban hiszek, amit már megtapasztaltam.

http://hapkidotaekwondoszeged.blogspot.hu

                                                                                      Írta: Kulcsár Péter